Menü
Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
boritolap kep

„Így imádkozzatok”

Imádság! Ugyan ki tud igazán imádkozni? Ki tudja lelkét a láthatatlan Istenhez felemelni ? Ki tud úgy beszélni Istennel, a világ mindenható Urával, mint a gyermek szerető atyjával? Pedig ez az imádság. Nemcsak alamizsna kérés: Uram adj, sokat adj, mindent adj! hanem: Atyám, legyen meg a te akaratod! hanem imádás, lebomlás Isten előtt, az ő nagy dicsőségének meglátása; hanem dicsőítése Istennek; hanem kiengesztelése a megbántott Istennek. Nemcsak ez: hallgasd meg esedezésünket, hanem inkább és elsősorban ez: Imádunk téged! Áldunk téged! Dicsőítünk téged! Hálákat adunk neked a te nagy dicsőségedért!
Imádság! Ugyan mit fejez ki e szó? Ennyit mond: íme én Uram, Istenem! adok neked, mindenemet odaadom neked; tied legyen a lelkem, tied a testem, tied minden gondolatom, tied minden szavam, tied minden cselekedetem. Uram, én a tied vagyok. Tedd, hogy mint az ártatlan, még csak gőgicsélő gyermek rád mosolyoghassak szívem ártatlanságával; tedd, hogy mint anyja karjain ülő gyermek kis kezecskéimmel átölelhesselek, mint nagyobbacska kiejthessem a drága nevedet: Atyám, tedd, hogy amiként a járni tanuló gyermek, odatipeghessek nagy lelkendezve a te ölelő, védő, fenntartó karjaidba.
De még ennél is többet mond! Kedveskedni akar már tudatosan is ennek a jó Atyának. S hogy Atyjának kedvében járjon, neki örömet szerezzen: tanul. Tanul Atyjától, tanul anyja ölében, tanul a tanítóitól, az öregebbektől, a bölcsebbektől; éspedig hittel, eleven hittel tanul, mert el sem tudja képzelni, hogy őt elámítani akarnák, vagy amire őt tanítják az nem volna színigazság.
A felnőtt ember, az értelmes ember nemcsak Istenre mosolyog, nemcsak gőgicsél, nemcsak ölel, nemcsak atyja karjaiba döcög, amikor imádkozik; hanem értelmes szemei Atyján pihennek, hittel, bámulattal, odaadó tisztelettel viseltetik Vele szemben.
De ez a szó: Imádság, még felségesebbet is követel a szabadakaratú embertől. Ugyan mit? Szent törekvést, hogy soha se kelljen magát Atyja előtt szégyelnie; sőt ellenkezőleg, szent törekvést és igyekezetét arra, hogy Atyja büszkén tekinthessen reája. Mi más ez, mint az a nagy és szent engedelmesség, mellyel az ő parancsát hajszálig teljesítjük, tilalma ellen a világért sem vétünk? Mi más ez, mint az a szent öröm és büszkeség, hogy mi az Atyánk előtt legkedvesebbnek, Anyánknak kívánságait, parancsait teljesítjük már csak azért is, mert ezzel bizonyítjuk be, hogy e felségesen titkos frigynek szülöttei s családtagjai vagyunk.
Imádság! Oh te felséges szó, te nemcsak azt mondod nekünk: íme adj Istennek, hanem azt is felénk harsogod: íme az Isten is ad nekünk. Ad kegyelmet, segedelmet, eltölt bennünket kedvességgel, Isten előtt való szeretetreméltósággal, sőt átformál minket az ő képére, sőt táplál minket angyali eledellel, sőt reánk zúdítja szent Fiának nagy érdemeit, reánk önti az ő keresztfán kiontott vérét; sőt megszentel minket, felken minket, szolgáivá tesz minket, — hogy végül a dicsőség honában vele együtt uralkodhassunk mindörökké.
Így imádkozzatok! Erre tanít meg e könyvecske. Így imádkozzatok és Isten fiaivá tesz ez titeket.


A könyv meta információi
| Megjelenés éve: 1934 | Oldalszám: 175 | Méret: 12x8 cm | Kötés: papir | Kiadó: Szalézi Művek | Sorozat: Lelkiélet kis könyvei | Nyelv: magyar | Fájl méret: 7 MB |